Az Istennel sakkozás kockázata

- a szerző egy önmagát Sri Gandolnak nevező yoga brahmacharit kérdez a sorsról, újratestesülésről -

Van-e lélekvándorlás?

Emberi szinten ma már nincs lélekvándorlás. A lélekvándorlás a csoport-lélek létezését feltételezi. Ezen a fejlődési szinten a mai ember már réges-régen túljutott. Csoport-lélek formációt csak az ember alatti létezési formákban, az állat- növény- és ásványvilágban találhatunk amikor a faj, a fajta viselkedik egyénként, közös Énnel rendelkezve. Lélekvándorlás tehát egykor az ősidőkben volt, de ma már nincs. Azonban van újratestesülés.

Mi testesül újra?

Egy meghalt ember érzéseinek, gondolatainak és cselekedeteinek energiája, egy idő után új lénnyé, új születéssé áll össze.

Mennyi idő után?

Ez a folyamat a fejlődéssel gyorsul. Ősidőkben sok ezer évig is eltartott a köztes létben való tartózkodás. Ma egy európai kultúrkörben élő ember átlagosan 4-500 évenként testesül meg újra. Akkor, amikor feldolgozta az elmúlt élet élményanyagát, felépítette új karmáját és már annyit változott a földi élet, hogy "érdemes" újra részt venni benne továbbfejlődése érdekében. Magasan fejlett szellemeknél ez az idő jelentősen megrövidülhet. Akik "segítőként" térnek vissza, holott már leszállhatnának a "lét kerekéről", azoknál még inkább felgyorsulhat az újraszületések egymásutánja.

Mit jelent az elmúlt élet élményeinek feldolgozása?

Sokszempontú újraélést, egyre "táguló körökben" mindig más aspektus előtérbe kerülésével:

• személyes karmikus kapcsolatok, megoldások, elintézetlenségek, rontások, adósságok,
• a karmikusan adott nép sorsával való azonosulás sikere és kudarca,
• a karmikusan adott vallással és hitélettel való azonosulás sikere és kudarca,
• az emberiséggel való azonosulás sikere és kudarca,
• az állati, a növényi, az ásványi - tehát az ember alatti - világokhoz való viszony.
  

Az elintézetlenségekből és a rontásokból épülnek fel az újra átélni szükséges kapcsolatok és élethelyzetek.

Ez tehát a halott bolyongása saját egykori érzései, gondolatai és cselekedetei között?

Egy szempontból igen. Más szempontból kapcsolatba kerülés vagy elmagányosodás e "szférák" szellemi erőivel, nép- és korszak szellemekkel, vallások szellemi impulzus-adóival, az állat, a növény és az ásvány magasrendű csoport-Énjeivel, ha úgy tetszik isteneivel. A tőlük felvett erők, vagy azok hiánya besugárzik az új életre készülő ember testi felépítésébe, karakterébe, sorsába.

Ugyanaz az ember testesül-e újra?

Ugyanaz a lény, de nem ugyanaz a személyiség. Azonos energiák de nem azonos Én-illúzió. Lásd Buddha példázatát: "Itt van ez a mécses. Egész éjjel dolgoztam a lángjánál. Reggel elfújom. Másnap este újra meggyújtom. Az edény ugyanaz, az olaj ugyanaz, a kanóc ugyanaz, de ugyanaz-e a láng, ami újra fellobban?"

Az ember maga építi-e föl a karmáját?

Egy ideig, ameddig öntudatánál bír maradni a köztes létben. Ez attól függ, hogy milyen fejlettségi szinten van és mennyire készült fel a halálra. Amikor "belekábult" vagy "belealudt" a kozmoszba, szellemi erők "veszik a karjukba", hordozzák a szférákon át és helyette építik fel eljövendő karmáját. Ezt néha észre lehet venni abból, hogy valaki mennyire érzi önmagával azonosnak, vagy én-idegennek a sorsát.

Végzetről van-e szó, vagy sorsról?

Ma már sorsról, vagyis tendencia-szerűen jelentkező élethelyzetekről, amelyekben szabadon cselekszik. Minél több a múlt elintézetlensége, annál kötöttebb a karma. Minél kevesebb az, ami megoldásra vár, annál nagyobb az ember belső szabadsága. Az Én-fejlődés története egyben annak a története, hogyan enyhül a végzet (ananké) - sorssá (fátummá).

Újratestesülhetünk-e állatként, állatok emberként?

Már régen nem. Messzire eltávolodtunk az állati létformától. Alig képzelhető el, egy életben, olyan "karmikus rontás", ami egy embert állattá vetne vissza, vagy olyan óriási fejlődés, ami egy állatot a mai ember szintjére emelhetne. Ez az ősi lehetőség - bezárult.

Miért szaporodik az emberiség létszáma? Honnét jön ez a sok "új" lélek?

Nincsenek "új" lelkek. Az emberiség látszólagos szaporodásának három oka van:

• Csak emberként lehet újratestesülni.
• Csak a Földre lehet megszületni. (Öt másik inkarnációs lehetőség - a Káli Júga, az ún. Sötét Kor végének közeledtével - bezárult.) A hat inkarnációs "lóka" közül most csak a Föld működik. Nem lehet pl. megszületni a "préták" birodalmában, a különböző tisztító helyeken, poklokban sőt a "napnyugati" vagy a "napkeleti" paradicsomban sem.
• A köztes létben töltött idő egyre rövidül, az újraszületések forgataga gyorsul.

Miből látszik, hogy valóban van fejlődés? Miből látszik, hogy a Káli Júga korszak végének kezdeténél vagyunk?

Az új generációkban egyre több embernek van ún. struktúra-látása. Látják a dolgok belső szerkezetét. Egyre több embernek van "bevillanó" emlékezése előző életére. (Nem veszélytelen helyzet, lelki zavarokat okozhat.)

Miért tagadják a zsidó és a keresztény teológusok a reinkarnációt?

Nem tagadják, csak nem hangsúlyozzák. Akkor, amikor ezek a vallások keletkeztek az emberi fejlődés más nagy kérdései kerültek előtérbe, elsősorban az egyistenhit. De pl. Mikeás próféta tud Illés reinkarnációjáról "Imé, én elküldöm hozzátok Illést a prófétát, mielőtt eljő az Úr nagy és félelmetes napja" s Keresztelő Jánostól is azt kérdezgetik a zsidók: "Vajon, Illés vagy-e te?"

És a nemünk?

Általában újraszületésenként változik.

És a sorsunk?

Kétszer nem éljük végig ugyanazt a sorsot. Nem kapjuk meg újra ugyanazokat a tehetségeket és fogyatékosságokat.

Tehát nincs semmiféle ítélet?

Nincs. Csak következmények vannak. "Az, ami vagy, már jutalom és büntetés azért, ami vagy!"

Szerző: Popper Pter